Parti Nagy Lajos a kiállításról
Parti Nagy Lajso egyképernyős írása a kiállításról itt is olvasható.
A karácsony és az újév közti keskeny földnyelv homályosan dereng a reggeli ködben, hétfő, Budapest, pontosabban Pest, Újlipótváros. Van szerencsém a Katona József utcán (ez is színház, de hát tudjuk, az egész az) kiláthatni a Dunára, a Margit-szigetre, havatlan szürkehérség, hogy hótlannak ne mondjam. Ha becsukom a szemem, ha csupán magam elé nézek, El Kazovszkij szárny- és kasza-formájú lángjait, hatalmas, őrületes sárgáit, vöröseit látom. A tegnapi, semmiben lebegő vasárnapon voltam fönn a Magyar Nemzeti Galériában, Rényi András, a kiállítás kurátora – legszívesebben alkotót mondanék – vezetett végig jónéhányunkat, barátokat, ebben a labirintusban, e monstre installációban, halálos és harsogó teátráliában. Rényi egyszemélyes színháza a színházban lenyűgöző volt, a tudós birtoklásnak, az érzelmes tárgyiasságnak, megrendülésnek és alázatnak, távolságnak és közelségnek olyan elegye, amit ritkán lát és hall az ember, pláne ilyen díszletben, ebben a pár hónapos ritka pillanatban, amikor először mutatkozik meg teljes gazdagságában egy nagy művész, nagy teátrista, performer – az esendőség szörnyetege, ragad el engem is a teatralitás. Mért is ne, ezen az egyképernyőn (egyképernyősben?) úgyse fér el több, mint hogy aki teheti, nézze, bő fél nap lassú tempóban. Persze nézni kevés, közel menni pedig, megengedem, sok, bár, azt hiszem, soha meg nem érti, aki nem próbálja érezni bőrrel, zsigeri sötéttel, avval az odaadással, amivel színházat kéne – mit is, ha nem nézni? Legalább avval a tudással, még inkább belátással, hogy, El Kazovszkijt idézem: „Hátul a színfalak mögött folyik az igazi színház. Nem a színpadon történik meg az az őrület, hogy anyaggá lesz az ember, hanem a próbákon, a büfében, a folyosókon, az öltözőkben, a színészéletekben.” Az „anyaggá lenni” őrülete, talán valami ilyesmi volna a műcsinálás, ha meg lehetne mondani, mi volna – nézek magam elé, erre a teleírt egyképernyőre, átlagos méretű laptop, tíz pontos betűk, El Kazovszkij élet/mű kiállítása február közepéig nyitva van.
http://www.jatekter.ro/?p=15745