El Kazovszkij-fejezet Csehy Zoltán monumentális magyar költészet-történeti összefoglalásában
Olvasóink figyelmét fel szeretném hívni Csehy Zoltán: Szodoma és környéke – Homoszocialitás, barátságretorika és queer irányulások a magyar költészetben című, a Kalligram gondozásában az idén megjelent 836 oldalas összefoglaló munkájára.
A kötet 4.10., Vénuszok, Párkák, hattyúk és homok (A mitológia és a rítus mint kombinatorikus játéktér, illetve a felcserélhetőség kihívása El Kazovszkij műveiben) című fejezete (671-684.p.) elsőként elemzi együtt a művész képeit, performanszait és költeményeit. Gondolatmenetét a legkülönbözőbb műfajokban született alkotások elemzésén vezeti át, általános érvényű esztétikai megállapításokat tesz.
A szerző már a Grand Caféban 2009 őszén lezajlott, emlékezetes szegedi szimpóziumon megtartott előadásában, mítoszátrendező stratégiáját bemutatva is kitért arra, hogy hogyan használja fel képei megalkotásakor El Kazovszkij a görög mitológiát. A művész képein mutatta be a mítoszvariánsok különböző Aphrodité-Vénuszainak, Párkáinak felbukkanását, a mítoszkorrekciós, mítoszátrendező, allegorizáló, reprodukáló, individualizáló módszereit. A mostani kötetben a Homokszökőkút c. gyűjtemény versfordításainak elemzéseivel egészül ki az akkori kép. Számos új megfigyeléssel és megállapítással, felismeréssel gazdagodik Kazovszkij műveiről, alkotói módszeréről való tudásunk.
„A mítosz ilyen fokú individualizációja a mítosz kisajátításához vezet, ami ezúttal nem negatív minőség, hanem a beavatottság látványos kifejeződése. Ez a homoerotikus alapeszétika a mítoszt elsősorban takarásként használja: egyes elemei ennek megfelelően rendeződnek, hiszen nem elbeszélik az elbeszélendőt, hanem ürügyül használják azt egy másik elbeszéléshez.” (678.p.)
Párhuzamot von a Dzsan panoptikum zsúfolt dekorativitása és James Bidgood Pink Narcissusa között, pontosan kimutatja az eltérő vonásokat is „El Kazovszkij mintha a Bidgood-féle világot stilizálná felül: nem adja meg magát a test vulgáris vágyainak, a mítoszt nem veti oda a test vulgaritásának...ám míg Bidgood világa...a giccs készletével manipulál, El Kazovszkij e tekintetben csak a teatralitásig, az operaszerűségig jut.”
Plasztikusan ábrázolja a Matthew Bourne-féle Hattyúk tavának megismerésével kezdődő és Kazovszkij festészetében és költészetében is újat hozó 2003 utáni korszakot.
Összefoglaló megállapítása, hogy „…a görög pederasztikus hagymány sokszoros rituális applikációja a mítosz és a magánmítosz változékonyságában olyan dinamikát eredményez, melyet pusztán szövegi, zenei vagy képi léttérbe szorítani öncélú és indokolatlan csonkításnak tűnne”, véleményem szerint El Kazovszkij művészetének elemzését illetően megkerülhetetlen következménnyel jár.
Csehy Zoltán úttörő munkája időrendben Janus Pannoniustól mai fiatal költők műveinek az elemzéséig az egyes lírai szövegeket alapul véve mutatja be a bevezető tanulmányában felállított tipológia hihetetlenül gazdag és sokszínű bázisát. Eddigi két tanulmánykötetében (A szöveg hermaphrodituszi teste 2002, Panassus biceps 2007) megkezdett izgalmasan újszerű vizsgálati módszere és a sziporkázóan érdekes megállapításai alapján kevesek lelkes elismerésére és többek részéről teljes elhallgatásra számíthatunk. Vállalkozásának merészségéhez a kiemelt El Kazovszkij-fejezet is hozzátartozik. Ezt az olvasmányt a készülő Kiállítás munkatársainak és az El Kazovszkij művészete iránt érdeklődőknek feltétlenül a figyelmébe ajánlom.
Siklós Péter
Csehy Zoltán: Szodoma és környéke Homoszocialitás, barátságretorika és queer irányzatok a magyar költészetben. Kalligram, Pozsony, 2014. 836 p. 3900.- Ft/13,50 €